Elvétetett a kő – húsvét Németiben

Vasárnap délelőtt teletemplomban a gyülekezet énekkara szolgált: „Győzhetetlen én kőszálam, Védelmezőm és kőváram, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom…” Kiss József a János evangéliuma 20. fejezetének első verse alapján prédikált: „… és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.” Ez a nap a győzelemről szól. A feltámadás bajnoka az Úr Jézus Krisztus segít bennünket a legnehezebb pillanatokban az életúton haladva. A hitről és szeretetről szólt az Ige hirdetése, és arról a Krisztusról, aki elhengeríti a nehéz követ előlünk életünkben.

Ünnep másnapján Bajnai Balázs legátus a Márk evangéliuma 16. részének 2-től 4-ig  terjedő versei alapján hirdetett Igét: „A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek az asszonyok a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” A Jézus sírjához igyekvő asszonyok aggodalmaskodva kérdezgetik egymást meg magukat: ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról? Jézus feltámadásának az öröme betöltötte az asszonyok szívét. Hiszen maga Jézus indította őket erre az útra, Ő várta őket, Ő tette félre a követ. Érdemes hozzá imádkozni. Nem biztos, hogy minden kívánságunkat teljesíti, de minden imádságunkra válaszol. Sokszor még akkor is, ha az ilyen — imádságnak alig nevezhető — felkiáltás: jaj, kicsoda hengeríti el nekünk a követ? Ha meg hit is van mögötte: Uram, kérlek te hengerítsd el ezt a követ, akkor még inkább meg fogjuk tapasztalni az Ő hatalmát. Ma Ő nekünk mondja: ne féljetek, feltámadott. Ma is él. Számíthattok rá. Előttetek megy, menjetek utána! – szólt a bátoritás.

Mátyási Gerda segédlelkész ágendázott mindkét ünnepnap délelőttjén.